Szörnyű vagyok. Komolyan. Nem tudom elképzelni, mit gondoltok, amikor meglátjátok ezt a posztot, hogy sajnálom. Legalább a 10. alkalommal. De most tényleg vége. Azt hiszem, készen állok arra, hogy megtegyem, amit már márciusban meg kellet volna. A BLOG SZÜNETEL! Nem, nem akarom abbahagyni. Igen, folytatni fogom. De nem most. Rengeteg minden közrejátszott ebben.
1.) Az iskola. Gimnazista vagyok, Budapest egyik Top 10-es gimnáziumában, tanulnom kellett.
2.) Egyéb dolgok, amik közrejátszottak abban, hogy ne legyen szabadidőm.
3.) Ebbe a pontba kisregényt írtam. Aztán kitöröltem, és most kifejtem egy mondatban: Összevesztem azokkal a barátnőimmel, akik miatt írtam a történetet.
Most kell egy kis szünet nekem, hogy újragondoljam Johannát, és a történetét. De ne féljetek, ígérem, hogy szeptemberben újult erővel visszatérek. A végén pedig szeretném megköszönni hét feliratkozómnak, a kommentelőknek, és mindenkinek, aki itt volt, olvasott, és segített.
Ui.: Egy személyes blogba kezdtem bele ezúttal, amit gyakran tudok majd frissíteni. Megtaláltok itt: https://crazylittlethingsinourlife.blogspot.com
Üdv, és millió puszi,
Lillie
2016. június 4., szombat
2016. április 2., szombat
0.- Mert győztesek nincsenek, csak túlélők
Hello! Hát itt is vagyok, amint azt megígértem. Valamiért 31.-én a blogger nem akarta közzé tenni, de most itt van. Az előző átírt változata, de fontos új dolgok vannak benne, szóval szerintem olvassátok el még egyszer. Kérlek titeket, hogy jelezzetek vissza valamit, akár egy komival, akár egy pipával, vagy egy megosztással, nagyon sokat számítana. Itt az első rész, remélem tetszik :)
Iszonyúan köszönöm az előző közleményhez érkezett majdnem húsz megtekintést és az egy megosztást, ami nem tűnik soknak, de elmondhatatlanul jó érzés tudni, hogy vannak akik még mindig itt vannak, és kitartanak mellettem. Nagyon nagy köszönet a világ legjobb olvasóinak!
Lili
Az Éhezők viadala egy játék. Hetvenegy éve kezdődött, mikor a tizenhárom körzet fellázadt csillogó fővárosuk, a Kapitólium ellen. A lázadást leverték, a tizenharmadik körzetet lebombázták, több ezer ember halt meg, az emberiség a pusztulás határára került. Mégis mi esélyük volt az éhező munkásoknak, a tökéletesen felszerelt katonákkal, csúcsmodern technológiával készült fegyverekkel szemben? Talán csak annyi, hogy több ezer emberben lobogott a tűz, ezek az emberek az életüket, vagyonukat, családjukat is kockára tették a szabadságért. A legveszélyesebb fegyverek nem laboratóriumokban készülnek, a legjobb katonákat nem táborokban képzik ki, hanem az igazi veszély a Kapitólium számára, a mindenre elszánt hétköznapi emberek a körzetekből. A vezetők pont ettől rettegnek. Félnek, hogy még egyszer föllázadunk, ezért bevezették az Éhezők viadalát. Minden évben, Aratáskor, körzetenként kihúzzák egy 12-18 éves lány, és egy fiú nevét az üveggömbből. Ők fogják képviselni a körzetüket. A fővárosba viszik őket, ahol felkészülnek, majd bezárják őket egy hatalmas szabadtéri arénába, ahol meg kell egymást ölniük. Aki utoljára életben marad, az lesz a győztes. Látszólag fényűző élet vár rá. Visszatérhet a körzetébe, a családjával együtt beköltözhet a győztesek falujába, pénzt, elismerést, tiszteletet kap. Ám ehhez először menekülnie, bujdosnia, éheznie, nélkülöznie, gyilkolnia kell. Az ország, Panem összes embere őt nézi. Hiába nyer, félni, rettegni fog, egész életében. Teljesíti az elnök parancsait, akármit is kér. Fél, hogy ő lesz a következő győztes, aki már nem fog kelleni az elnöknek, és egy sötét éjszakán megtalálják halottan az erdőben. Megállapítják majd, hogy öngyilkosság történt. Fél attól is, hogy a gyerekei lesznek a következő Kiválasztottak. Így lesz az erős győztesből kiszolgáltatott, gyenge bajnok, ki csupán egy parancsokat teljesítő szolga az elnök játékában. Mert győztesek nincsenek, csak túlélők.
" - A viadal nem játék! A viadal a Kapitólium fegyvere, a körzetek lakóival szemben. Megfélemlítik az embereket, hogy ne merjenek még egyszer fellázadni. Az ártatlan gyerekek gyilkolása kellőképpen brutális, és erőszakos megtorlás, ami teljesen tükrözi a csillogó fővárost, és kegyetlen elnökét. De ha bátor, mindenre elszánt emberek összefognak, porig tudják rombolni a Kapitóliumot, ezt jegyezd meg lányom, egy életre!- " mondta apám.
" - A viadalnak győztese nincs, csak túlélője. Egy életen keresztül üldözik a stábok, a túlbuzgó fővárosiak, az elnök pedig minden lépését szemmel tartja, elég egy kis hiba, és a rokonaid alulról szagolják az ibolyát, Johanna, vigyáznunk kell!- " fejti ki az anyám.
"- A Kapitóliumban a viadalok a legelterjetteb tömegszórakoztatási események. Képzeld csak el, Johanna, amint parókában, sminkben, nagyestélyiben állnak a Tv előtt, és várják, hogy ki fog a leghamarabb meghalni. Bezzeg ha az ő gyerekeiket zárnák be az arénába, rögtön nem lennének ilyen boldogok!- " mondja Helen, a nagynéném nem győztes.
"- Johanna, ugye tudod, hogy a viadalon ölni kell? Egy csapat gyerek gyilkolja egymást, akik akár barátok is lehetnének, csak annyi a hibájuk, hogy rajta volt a nevük egy kis fehér papírcetlin!- " Josh, a bátyám gyűlöli a viadalt, mint mindenki más is.
"- Unokám, te ugye gonosznak látod a hivatásosokat? Azt kell hogy mondjam, hogy nincs igazad. Ők is túl akarnak élni, és nem akarnak meghalni. Ne hibáztasd őket!- " nagyapám is járt már az arénában.
"- Ha kijöttél az arénából, az első gondolatod, hogy megmenekültél, ismét élheted egy normális körzetlakó életét. De az emlékek örökké kísérteni fognak, és senki sem menekülhet ez elől. A nép pedig ha látja győzteseit szenvedni, félni kezd, és nem mer lázadni.- " mondta a szintén győztes nagyanyám.
" -A viadal csak azért van, hogy legyen min szórakozniuk. Undortó, visszamaradott népség.-" fejtette ki barátnőm, Alison, majd rögtön be is mutatta, hogy milyen egy tipikus kapitóliumi pláza cica. Szakadtunk a röhögéstől.
"- A viadal szar. -" Nate barátom röviden megfogalmazta a dolog lényegét. Sok mindent hallottam a viadalról, és a Kapitóliumról, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem hallottam róluk pozitívumokat. De akinek a beszámolója mégis leginkább megfogott, az Blight volt, a hetedik körzet egyik korábbi győztese, aki aznap este nálunk vacsorázott. Emlékszem arra az estére, és sosem fogom elfelejteni. Tizenegy éves lehettem. Ősz vége volt, a levelek hullottak a fákról, és meglehetősen hideg volt. Josh és Liam, az érett, tizennégy éves ikerbátyáim, viadalosat játszottak.
- A viadal nem játék!- szólt rájuk az édesapám.
- Hagyd csak őket, Jason. Mesélek nekik egy történetet.- mondta a vendég, és belefogott a mesélésbe.- Képzeljétek el, hogy ott álltok egy gépen, és halljátok, hogy egy ember hatvantól visszafelé számol. Lelépni nem szabad, mert azonnal széttép egy akna. Körbenéztek, és egy erdőt láttok. Innentől kezdve bárki megölhet. Innentől kezdve senkiben sem bízhatsz. Innentől kezdve senkit sem szerethetsz. A sorsod a népszerűségedtől, és az ügyességedtől függ. Mit teszel? Egy rossz döntés helyrehozhatatlan hiba lehet. Ha meghalsz nincs visszaút. Ha túlélsz, azzal a tudattal kell élned, hogy gyilkos vagy. És akkor elhangzik egy mondat. Egy mondat, mely megváltoztatja a sorsodat. Egy mondat, ami megölhet. Egy mondat, ami elveheti tőled a szeretteidet. Egy mondat, mely megváltoztat. Egy mondat, ami egy lázadás kezdete. Egy mondat, amiért sok száz embert végeznek ki. Egy mondat, ami megöli a szerelmet, és a barátságot. Egy mondat, amiért gyilkolsz. Egy mondat, amiért sírsz. Egy mondat, ami miatt rémálmaid vannak. Egy mondat, ami nem hagy élni. Egy mondat, ami dönt az életedről. Egy mondat, amiért több ezren sírnak. Egy mondat, ami miatt 23- an meghalnak. Egy mondat, amitől félsz. Egy mondat, ami veszélyesebb, mint egy gyilkos fegyver. Hölgyeim és Uraim, kezdődjék az Éhezők viadala!- itt vagyok tizenhat évesen. A hajam hosszabb lett, megváltoztam. De ezt a beszédet hallom minden aratáskor. Talán nem tudom mi az a viadal. Nem éltem meg. De biztos vagyok benne, hogy egy borzasztó dolog, amiben nem akarok részt venni.
Az Éhezők viadala egy játék. Hetvenegy éve kezdődött, mikor a tizenhárom körzet fellázadt csillogó fővárosuk, a Kapitólium ellen. A lázadást leverték, a tizenharmadik körzetet lebombázták, több ezer ember halt meg, az emberiség a pusztulás határára került. Mégis mi esélyük volt az éhező munkásoknak, a tökéletesen felszerelt katonákkal, csúcsmodern technológiával készült fegyverekkel szemben? Talán csak annyi, hogy több ezer emberben lobogott a tűz, ezek az emberek az életüket, vagyonukat, családjukat is kockára tették a szabadságért. A legveszélyesebb fegyverek nem laboratóriumokban készülnek, a legjobb katonákat nem táborokban képzik ki, hanem az igazi veszély a Kapitólium számára, a mindenre elszánt hétköznapi emberek a körzetekből. A vezetők pont ettől rettegnek. Félnek, hogy még egyszer föllázadunk, ezért bevezették az Éhezők viadalát. Minden évben, Aratáskor, körzetenként kihúzzák egy 12-18 éves lány, és egy fiú nevét az üveggömbből. Ők fogják képviselni a körzetüket. A fővárosba viszik őket, ahol felkészülnek, majd bezárják őket egy hatalmas szabadtéri arénába, ahol meg kell egymást ölniük. Aki utoljára életben marad, az lesz a győztes. Látszólag fényűző élet vár rá. Visszatérhet a körzetébe, a családjával együtt beköltözhet a győztesek falujába, pénzt, elismerést, tiszteletet kap. Ám ehhez először menekülnie, bujdosnia, éheznie, nélkülöznie, gyilkolnia kell. Az ország, Panem összes embere őt nézi. Hiába nyer, félni, rettegni fog, egész életében. Teljesíti az elnök parancsait, akármit is kér. Fél, hogy ő lesz a következő győztes, aki már nem fog kelleni az elnöknek, és egy sötét éjszakán megtalálják halottan az erdőben. Megállapítják majd, hogy öngyilkosság történt. Fél attól is, hogy a gyerekei lesznek a következő Kiválasztottak. Így lesz az erős győztesből kiszolgáltatott, gyenge bajnok, ki csupán egy parancsokat teljesítő szolga az elnök játékában. Mert győztesek nincsenek, csak túlélők.
" - A viadal nem játék! A viadal a Kapitólium fegyvere, a körzetek lakóival szemben. Megfélemlítik az embereket, hogy ne merjenek még egyszer fellázadni. Az ártatlan gyerekek gyilkolása kellőképpen brutális, és erőszakos megtorlás, ami teljesen tükrözi a csillogó fővárost, és kegyetlen elnökét. De ha bátor, mindenre elszánt emberek összefognak, porig tudják rombolni a Kapitóliumot, ezt jegyezd meg lányom, egy életre!- " mondta apám.
" - A viadalnak győztese nincs, csak túlélője. Egy életen keresztül üldözik a stábok, a túlbuzgó fővárosiak, az elnök pedig minden lépését szemmel tartja, elég egy kis hiba, és a rokonaid alulról szagolják az ibolyát, Johanna, vigyáznunk kell!- " fejti ki az anyám.
"- A Kapitóliumban a viadalok a legelterjetteb tömegszórakoztatási események. Képzeld csak el, Johanna, amint parókában, sminkben, nagyestélyiben állnak a Tv előtt, és várják, hogy ki fog a leghamarabb meghalni. Bezzeg ha az ő gyerekeiket zárnák be az arénába, rögtön nem lennének ilyen boldogok!- " mondja Helen, a nagynéném nem győztes.
"- Johanna, ugye tudod, hogy a viadalon ölni kell? Egy csapat gyerek gyilkolja egymást, akik akár barátok is lehetnének, csak annyi a hibájuk, hogy rajta volt a nevük egy kis fehér papírcetlin!- " Josh, a bátyám gyűlöli a viadalt, mint mindenki más is.
"- Unokám, te ugye gonosznak látod a hivatásosokat? Azt kell hogy mondjam, hogy nincs igazad. Ők is túl akarnak élni, és nem akarnak meghalni. Ne hibáztasd őket!- " nagyapám is járt már az arénában.
"- Ha kijöttél az arénából, az első gondolatod, hogy megmenekültél, ismét élheted egy normális körzetlakó életét. De az emlékek örökké kísérteni fognak, és senki sem menekülhet ez elől. A nép pedig ha látja győzteseit szenvedni, félni kezd, és nem mer lázadni.- " mondta a szintén győztes nagyanyám.
" -A viadal csak azért van, hogy legyen min szórakozniuk. Undortó, visszamaradott népség.-" fejtette ki barátnőm, Alison, majd rögtön be is mutatta, hogy milyen egy tipikus kapitóliumi pláza cica. Szakadtunk a röhögéstől.
"- A viadal szar. -" Nate barátom röviden megfogalmazta a dolog lényegét. Sok mindent hallottam a viadalról, és a Kapitóliumról, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem hallottam róluk pozitívumokat. De akinek a beszámolója mégis leginkább megfogott, az Blight volt, a hetedik körzet egyik korábbi győztese, aki aznap este nálunk vacsorázott. Emlékszem arra az estére, és sosem fogom elfelejteni. Tizenegy éves lehettem. Ősz vége volt, a levelek hullottak a fákról, és meglehetősen hideg volt. Josh és Liam, az érett, tizennégy éves ikerbátyáim, viadalosat játszottak.
- A viadal nem játék!- szólt rájuk az édesapám.
- Hagyd csak őket, Jason. Mesélek nekik egy történetet.- mondta a vendég, és belefogott a mesélésbe.- Képzeljétek el, hogy ott álltok egy gépen, és halljátok, hogy egy ember hatvantól visszafelé számol. Lelépni nem szabad, mert azonnal széttép egy akna. Körbenéztek, és egy erdőt láttok. Innentől kezdve bárki megölhet. Innentől kezdve senkiben sem bízhatsz. Innentől kezdve senkit sem szerethetsz. A sorsod a népszerűségedtől, és az ügyességedtől függ. Mit teszel? Egy rossz döntés helyrehozhatatlan hiba lehet. Ha meghalsz nincs visszaút. Ha túlélsz, azzal a tudattal kell élned, hogy gyilkos vagy. És akkor elhangzik egy mondat. Egy mondat, mely megváltoztatja a sorsodat. Egy mondat, ami megölhet. Egy mondat, ami elveheti tőled a szeretteidet. Egy mondat, mely megváltoztat. Egy mondat, ami egy lázadás kezdete. Egy mondat, amiért sok száz embert végeznek ki. Egy mondat, ami megöli a szerelmet, és a barátságot. Egy mondat, amiért gyilkolsz. Egy mondat, amiért sírsz. Egy mondat, ami miatt rémálmaid vannak. Egy mondat, ami nem hagy élni. Egy mondat, ami dönt az életedről. Egy mondat, amiért több ezren sírnak. Egy mondat, ami miatt 23- an meghalnak. Egy mondat, amitől félsz. Egy mondat, ami veszélyesebb, mint egy gyilkos fegyver. Hölgyeim és Uraim, kezdődjék az Éhezők viadala!- itt vagyok tizenhat évesen. A hajam hosszabb lett, megváltoztam. De ezt a beszédet hallom minden aratáskor. Talán nem tudom mi az a viadal. Nem éltem meg. De biztos vagyok benne, hogy egy borzasztó dolog, amiben nem akarok részt venni.
2016. március 5., szombat
Díj #2
Ezzel is le voltam maradva... (Nemsokára jön az első rész is)
A díjat köszönöm Maja Tankwall- nak, a Lázadás kezdete című blog írójának!
Válasz az öt kérdésre:
1. Miről szólt az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad? Hát, ez nehéz kérdés. Egészen pici koromban tanultam meg írni, olvasni, magamtól. Rengeteget olvasok egészen négy éves korom óta. A nagyszüleim szerint amióta megtanultam beszélni, egyfolytában meséltem nekik mindenfélét, főleg a Micimackóról kitalált történeteket, csak ezeket még nem írtam le. Aztán alsóban a barátnőimmel próbálkoztunk közösen írni a novellaíró versenyekre, de mindig eszméletlen hülyeségek sültek ki belőle. Aztán egy, két évvel ezelőtt egy fogalmazás volt a házi, amihez mi írtunk fel a táblára szavakat, és azokat kellett belerakni. Hát gondolom nyilvánvaló, hogy az assasinoktól a csillámlámáig minden volt benne (mi ilyen éretlen, de vicceske osztály voltunk) :) . Nekem akkor éppen volt időm (és kedvem) szóval egy egész világot dolgoztam ki ezeknek a lényeknek, egy pénzlopásos, gyilkolászós sztorival. Valami olyasmi volt, hogy az elf tábornokot, aki mellesleg a király lánya, elküldték az emberekkel meg az assasinokkal háborúzni, mert az emberek nem csak a pénzüket lopták el, hanem betörtek az elf palotába, és keresték a pincében a kincset. Aztán mindenki együtt elment kincskeresni, amit nyilván nem találtak meg. A szüleim első reakciója az volt, hogy ez szörnyű, borzasztó, nagyon rosszul írok. De szerencsére másnap azért beadtam a tanárnak. Amikor visszakaptam, azt mondta, hogy nagyon jó lett. Mondta, hogy történeteket kellene írnom, és valószínűleg ennek hatása volt, hogy tényleg elkezdtem sztorikat gyártani, később pedig blogolni. Ha akarjátok, megkeresem, és kirakom a legelső komoly assasinos írásomat :)
2. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon? Ilyen érzés valószínűleg nincs, mert ezt csak egy szó tudja kifejezni: ÚRISTENN!!! Rengeteget dolgoztam rajta, és felraktam! De iszonyúan izgultam, mert nem tudtam, hogy ez akkor most jó, vagy rossz, kinek, hogy fog tetszeni. Írtam legjobb barátnőimnek (2) és legjobb blogolós barátnőimnek (5), hogy nézzék már meg, és őszintén mondják meg, hogy milyen lett. De közben büszke is voltam magamra, hogy igen, szép munka, megcsináltam! Ez az érzés lassan egy év elteltével is még mindig bennem van, akárhányszor a narancssárga "Közzététel" gombra kattintok, a barátnőim pedig ugyan úgy mindig megnézik, elolvassák és lenyugtatnak. Ez Bloggeres pályafutásom alatt valószínűleg sosem fog megváltozni.
3. Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál amikor elolvastad? Huuu, ezt most meg kell néznem... Na megvan! A legeslegeslegelső változathoz írta Annie Cresta barátnőm, hogy " Folytatást ". Nagyon nagyon jól esett.
4. Mi ihlette a történetedet? Mi volt a blogod alapötlete? Az Éhezők viadala! Na de bővebben: Éppen THG rajongói korszakomat éltem (élem még most is) amikor megláttam egy éhezők viadala fanficet a neten. Elolvastam, és rájöttem, hogy ez egy tök jó sztori! Olvastam még pár ilyet, és megtetszett a blogger is. Johannás ff-et akkor még nem láttam, így hát róla kezdtem írni. A továbbiakban a történetet mindig befolyásolták a velem történt dolgok...
5. Mit jelent számodra az írás? Kikapcsolódást.
Véleményem Maja blogjáról: Szuper! Mindig történnek benne váratlan dolgok, Johanna pedig (a kedvenc szereplőm) egyszerűen fantasztikus. A karakterek szerintem nagyon jól ki vannak dolgozva. Bevallom, az utolsó fejezetet nem olvastam el, mert előbb először szeretném elolvasni az egész történetet.
Kiknek ajánlom? Bárkinek, aki szívesen olvasna egy tartalmas, izgalmas, szuperül megírt THG Fanficet.
Akiknek küldöm:
Swarley-A 70. viadal
Dodo-A Negyedik NagyMészárlás
Giger-Második esély
Mese-Vámpírtánc
Maja Tankwall- Lázadás kezdete (bocsánat, hogy visszaküldöm, de maximálisan megérdemli.)
A díjat köszönöm Maja Tankwall- nak, a Lázadás kezdete című blog írójának!
Válasz az öt kérdésre:
1. Miről szólt az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad? Hát, ez nehéz kérdés. Egészen pici koromban tanultam meg írni, olvasni, magamtól. Rengeteget olvasok egészen négy éves korom óta. A nagyszüleim szerint amióta megtanultam beszélni, egyfolytában meséltem nekik mindenfélét, főleg a Micimackóról kitalált történeteket, csak ezeket még nem írtam le. Aztán alsóban a barátnőimmel próbálkoztunk közösen írni a novellaíró versenyekre, de mindig eszméletlen hülyeségek sültek ki belőle. Aztán egy, két évvel ezelőtt egy fogalmazás volt a házi, amihez mi írtunk fel a táblára szavakat, és azokat kellett belerakni. Hát gondolom nyilvánvaló, hogy az assasinoktól a csillámlámáig minden volt benne (mi ilyen éretlen, de vicceske osztály voltunk) :) . Nekem akkor éppen volt időm (és kedvem) szóval egy egész világot dolgoztam ki ezeknek a lényeknek, egy pénzlopásos, gyilkolászós sztorival. Valami olyasmi volt, hogy az elf tábornokot, aki mellesleg a király lánya, elküldték az emberekkel meg az assasinokkal háborúzni, mert az emberek nem csak a pénzüket lopták el, hanem betörtek az elf palotába, és keresték a pincében a kincset. Aztán mindenki együtt elment kincskeresni, amit nyilván nem találtak meg. A szüleim első reakciója az volt, hogy ez szörnyű, borzasztó, nagyon rosszul írok. De szerencsére másnap azért beadtam a tanárnak. Amikor visszakaptam, azt mondta, hogy nagyon jó lett. Mondta, hogy történeteket kellene írnom, és valószínűleg ennek hatása volt, hogy tényleg elkezdtem sztorikat gyártani, később pedig blogolni. Ha akarjátok, megkeresem, és kirakom a legelső komoly assasinos írásomat :)
2. Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon? Ilyen érzés valószínűleg nincs, mert ezt csak egy szó tudja kifejezni: ÚRISTENN!!! Rengeteget dolgoztam rajta, és felraktam! De iszonyúan izgultam, mert nem tudtam, hogy ez akkor most jó, vagy rossz, kinek, hogy fog tetszeni. Írtam legjobb barátnőimnek (2) és legjobb blogolós barátnőimnek (5), hogy nézzék már meg, és őszintén mondják meg, hogy milyen lett. De közben büszke is voltam magamra, hogy igen, szép munka, megcsináltam! Ez az érzés lassan egy év elteltével is még mindig bennem van, akárhányszor a narancssárga "Közzététel" gombra kattintok, a barátnőim pedig ugyan úgy mindig megnézik, elolvassák és lenyugtatnak. Ez Bloggeres pályafutásom alatt valószínűleg sosem fog megváltozni.
3. Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál amikor elolvastad? Huuu, ezt most meg kell néznem... Na megvan! A legeslegeslegelső változathoz írta Annie Cresta barátnőm, hogy " Folytatást ". Nagyon nagyon jól esett.
4. Mi ihlette a történetedet? Mi volt a blogod alapötlete? Az Éhezők viadala! Na de bővebben: Éppen THG rajongói korszakomat éltem (élem még most is) amikor megláttam egy éhezők viadala fanficet a neten. Elolvastam, és rájöttem, hogy ez egy tök jó sztori! Olvastam még pár ilyet, és megtetszett a blogger is. Johannás ff-et akkor még nem láttam, így hát róla kezdtem írni. A továbbiakban a történetet mindig befolyásolták a velem történt dolgok...
5. Mit jelent számodra az írás? Kikapcsolódást.
Véleményem Maja blogjáról: Szuper! Mindig történnek benne váratlan dolgok, Johanna pedig (a kedvenc szereplőm) egyszerűen fantasztikus. A karakterek szerintem nagyon jól ki vannak dolgozva. Bevallom, az utolsó fejezetet nem olvastam el, mert előbb először szeretném elolvasni az egész történetet.
Kiknek ajánlom? Bárkinek, aki szívesen olvasna egy tartalmas, izgalmas, szuperül megírt THG Fanficet.
Akiknek küldöm:
Swarley-A 70. viadal
Dodo-A Negyedik NagyMészárlás
Giger-Második esély
Mese-Vámpírtánc
Maja Tankwall- Lázadás kezdete (bocsánat, hogy visszaküldöm, de maximálisan megérdemli.)
Nagyon nagyon sajnálom-KÖZÉRDEKŰ (OLVASD EL!)
Körülbelül 5 hónapja nem raktam fel új részt. Még élek, és nem mondtam le a blogról, úgyhogy kérlek ti se tegyétek. Sok minden közbejött, suli, versenyek, sport, minden. A bloggeren nevet váltottam, többet olvastam, és sok mindenben fejlődtem. De visszatértem, új fejlécet csináltam, új designt (bár azon még van mit dolgozni), és megírtam egy viszonylag hosszú fejezetet. Most nagyon kemény három hetem jön, DE azután már ráérek, és Március 31.-én, a szülinapomon, felrakom az első részt, és próbálom hetente (valószínűleg szombatonként, vasárnap edzés van) hozni az új részeket. Annak, aki még nem mondott le rólam, iszonyúan köszönöm, aki viszont igen, és valamilyen csoda folytán mégis olvassa ezt, azt is teljesen megértem. Milliószor sajnálom,
Lili
2015. augusztus 31., hétfő
#1 Díj
Sziasztok! Megkaptam az első díjamat, aminek iszonyatosan örülök! Még egyszer nagyon szépen köszönöm Dodonak, a Negyedik NagyMészárlás írójának!
Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
5. Válaszolj a 12 kérdésre
6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
7. Kommentelj
annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek a
visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő
jellegű legyen.
8. Cseréljetek linket.
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat.
10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra vezessen.
12 dolog Dodo blogjáról:
1.: Éhezők viadala fanfiction
2.. Elkezded olvasni, és nem bírod abbahagyni a nevetést :)
3.: A beszólások zseniálisak
4.: A főszereplő a második körzetből származik
5.: Fiú szemszögéből íródik
6.: A mentorok Cato és Clove
7.: A 100. viadal történetét meséli el
8.: 48 kiválasztott van
9. Dylant (a főszereplőt) hivatásosnak edzették
10.: A 101. viadalon kellett volna résztvennie
11.: Még a Kapitóliumban készülnek
12.: Szuper jó blog :)
12 dolog a saját blogomról:
1.: Újrakezdtem
2.: A főszereplő Johanna Mason
3.: Éhezők viadala fanfiction
4.: Csak a prológust írtam meg
5.: De egy ideig nem nagyon akarok változtatni a régi történeten
6.: Már tudom milyen lesz az aréna
7.: Van 4!!! feliratkozóm
8.: A fejlécet én csináltam
9.: Meg a designet is
10.: Johanna szemszögéből írom...
11.: Aki 16 éves...
12. És a 71. Viadalon vesz részt
Dodo kérdései:
1.Olvastad már a blogom? El akartam olvasni eddig is, de csak a második fejezetig jutottam, most pedig végigolvastam.
2.Ki a kedvenc szereplőd a blogomból? Aria Hastings :) Meg nem tudom magyarázni, miért, de mindig jót derülök azon, ahogyan szivatják/szivat másokat.
3.Tetszenek rajta a szabályok a játéknak? Nagyon is :)
4.Szereted az Éhezők viadalát? Imádom. Nagy rajongó vagyok :)
5.És onnan ki a kedvenced? Katniss
6. Glimmer vagy Clove? Clove (másik nagy kedvenc)
7.Peeta vagy Cato? Nem tudom, mindkettőt nagyon bírom
8.Várod a Kiválasztott 2.-t? Perszeeeee
9.Láttad a Percy Jacksont? Az egyest igen, de az összes többit is olvastam
10.És az Útvesztőt? Most olvasom, de még nem láttam
11.Ki a kedvenc színészed? Isabelle Fuhrman
12.Szereted a sportot? Imádom
Kérdéseim:
1.: Mit gondolsz arról, hogy újrakezdtem?
2.: Hogy tetszik a fejléc?
3.: És a design?
4.: Mi az, amin leginkább változtatnom kéne? (a történeten belül)
5.: Szeretsz olvasni?
6.: Szereted a THG- t?
7.: És a Beavatottat?
8.: Peeta vagy Gale?
9.: Kire hasonlítasz leginkább az Éhezők Viadalából?
10.: Melyik körzetben élnél szívesen?
11.: Mi a kedvenc könyved?
12.: Olvastad a blogomat?
A 7 (bocsi, csak ennyit tudtam) író, akiknek küldöm:
(hatásszünet)
1.: Annie Cresta-Wiress Townbell viadala
2.: Princz Borcsaa-Annie Cresta & Finnick Odair
3. Princz Borcsaa-Effie Trinket
4.: Swarley-A 70. viadal
5.: Dodo-A Negyedik NagyMészárlás
6.: Giger-Második esély
7.: Mese-Vámpírtánc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)