Szörnyű vagyok. Komolyan. Nem tudom elképzelni, mit gondoltok, amikor meglátjátok ezt a posztot, hogy sajnálom. Legalább a 10. alkalommal. De most tényleg vége. Azt hiszem, készen állok arra, hogy megtegyem, amit már márciusban meg kellet volna. A BLOG SZÜNETEL! Nem, nem akarom abbahagyni. Igen, folytatni fogom. De nem most. Rengeteg minden közrejátszott ebben.
1.) Az iskola. Gimnazista vagyok, Budapest egyik Top 10-es gimnáziumában, tanulnom kellett.
2.) Egyéb dolgok, amik közrejátszottak abban, hogy ne legyen szabadidőm.
3.) Ebbe a pontba kisregényt írtam. Aztán kitöröltem, és most kifejtem egy mondatban: Összevesztem azokkal a barátnőimmel, akik miatt írtam a történetet.
Most kell egy kis szünet nekem, hogy újragondoljam Johannát, és a történetét. De ne féljetek, ígérem, hogy szeptemberben újult erővel visszatérek. A végén pedig szeretném megköszönni hét feliratkozómnak, a kommentelőknek, és mindenkinek, aki itt volt, olvasott, és segített.
Ui.: Egy személyes blogba kezdtem bele ezúttal, amit gyakran tudok majd frissíteni. Megtaláltok itt: https://crazylittlethingsinourlife.blogspot.com
Üdv, és millió puszi,
Lillie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése